A nyári szezon közepén vagyunk, nem győzik készíteni a megrendeléseket az éttermi szakácsok a különféle nyaralóhelyeken. Akad olyan ügyes maestro, akinek elég egy büféskocsi is, hogy bemutassa tudományát. Egy ilyen vállalkozás beindítása és reklámozása, nem utolsó sorban működtetése sok áldozat és belefektetett munka árán lesz csak sikeres. Viszont egy celebséf esetében más a helyzet…
Számomra Jon Favreau az a színész, aki mindig világhírű sztár szeretett volna lenni, ez azonban máig nem sikerült. Ismert, de nem sztár. A séf főszerepét, amikor önmagára osztotta, nagyjából ez járhatott a fejében: „Most sikerül, igen! Összepakolom jól ezt a filmet és végre az egész világon elismert színész leszek. Most sikerül..” A mellékszereplők, akiket válogatott maga köré, azokra ismét hamarabb emlékeznek majd, mint rá. A csajok Robert Downey Jr.-ra, a pasik Scarlett Johansson-ra, vagy Sofia Vergara-ra.
Rövid történet:
Carl Casper (Jon Favreau) egy híres séf, aki mindent tud az ételről, de egyre kevesebbet a fiáról és az életről. A twitterről pedig azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák. Döbbenten veszi tudomásul, hogy ezrek olvasták a sületlenségeket, amit egy komisz ételkritikus pikírt kritikájára válaszolt. Mikor munkanélküli lesz, volt neje (Sofía Vergara) unszolására elhatározza, hogy elfogadja a nagyképű volt pasijának (Robert Downey Jr.) a segítségét és megvalósítja egy régi álmát: nekivág Amerikának egy büfékocsival. Az útra elkíséri a kisfia és hűséges séf barátja (John Leguizamo), hogy együtt segítsenek Caspernek rájönni miért is érdemes élni. Természetesen a kubai szendvicscsodákon kívül.
Egy büfékocsival megindulni Amerikán át, ahol minden egyes checkpointnál örülnek és selfiet akarnak készíteni a vendégek a konyhafőnökkel. Szerintem ez minden szakács számára hízelgő és szívesebben adja ki a kajaszervírozós ablakon remekműveit.
Kritika, vagy inkább észrevétel: hatalmas twitter és facebook reklám, amit beágyaztak. Magyarországon, ahogy körbenéztem nem annyira elterjedt a twitter, tehát nem igazán érezzük magunkénak az ottani felületet. Természetesen a közösségi hálónak a jótékony hatását akarják észleltetni velünk azt, hogy egy vállalkozás promozása annyira egyszerű, hogy egy tizenéves srác is simán elvégzi. A csonka családok világában nagyszerűen bemutatja a film, hogy egy fiúgyermeknek több kell apjából, mint a láthatások ideje. Lehet elragadtatom magam, bár szerintem együtt dolgozni és tanítani a gyereked, olyan dologra, amit te is szeretsz csinálni szintén sok apa álma. Egy szezon elég arra, hogy összehozzon egy széthullott családot? Ez is kiderül.
Amire számíthattok:
- 5 csillagos étterem nyüzsgő konyhája
- Michelin csillagos ételek készítése
- kaják elkészítve, amiket nem tudjuk ki fog megenni
- régi 79-es S Merci
- gonosz ételkritikus blogger
- Sofia Vergara spanyolul hadovál
- csip csiripp üzenet hang
- retkes lepukkant büfékocsi
- 2008-as S Merci
- csillivilli patika büfékocsi
- Miami és beach
- még több csip csiripp
- amerikai gasztro-utazás
- sorban állás a kubai szendvicsekért
Tanulság:
Válassz olyan munkát, amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.
/Konfucius/
Végülis Jon jól összerakta a filmet, szerethető karakterekből és kellemes forgatási helyszínekkel. Nem kellett túlságosan felhíznia sem a szerep kedvéért. Áldoztak rá rendesen 11 millió dolláros költségvetéssel számoltak, aztán végül 46 milla folyt vissza a kasszába. Moziban nem tudom, hogy bírták csak egy zacskó popcorn-nal végignézni, akaratlanul is megéhezik közben az ember.
A szinkronos előzetes:
Aki szereti a kubai zenét, (azt az éktelen trombita/harsonaszót, ami legmélyebb álmodból is felzavar, mert 5.1 hanggal szerezted meg, de csak 2.1 rendszeren tolod és bealudtál filmnézés közben) a tartalmas meleg szendvicseket, utazást, sütés-főzést és plusz büfés karrierre vágyik annak ez kultfilm lesz. Többször megnéztem már ezt a 2014-ben bemutatott movie-t, hol eredeti nyelven, hol magyar szinkronnal és egyre inkább azt érzem, hogy veszek egy büfékocsit és nekivágok a világnak, aztán boldogra etetem az embereket.
