"Legtöbbször kétéves kora után kezd a gyerek felfigyelni a férfiak privilegizált helyzetére, még a férfi és a nő legszimmetrikusabb kapcsolatára törekvő családban is. (...) A gyerek pontosan megfigyeli, hogy ki néz tévét és ki mosogat, vasárnap ki megy meccsre és ki takarít, ki ordítozik gyakran és ki csitít, kié a büntető hatalom, "Megmondom apádnak!" és ki horkol hangosan, mégsem szólnak rá. Megérti, hogy jobb férfinak lenni, vagy ahogy a szociológusok mondják, a férfié a jutalmazott szerep."
A fenti sorokkal párhuzamosan is megfordul a fejedben - valószínű nem ebben a laposztásban - a családalapítás gondolata, arra megfelelő partnerrel. Sajnos sok esetben önhibádon kívül, vagy akaratlagosan ez a folyamat megszakad. A gyerekvállalás megint egy olyan szint, amire meg kellene érni.
Az a bizonyos női megérzés (ami mondjuk párszor már becsapott, de bízzunk benne, hogy most nem fog) szokta még előidézni, amikor úgy vélekedsz, a jelenlegi pasi az igazi és boldogan lennél anya is mellette. Végig zongorázod fejben a még kínálkozó lehetőségeket és azokat az előtted álló még aktív éveket, amikor mást is találhatsz, de mindig ugyanaz a végeredmény, hogy már nem akarsz váltani. Úgy érzed révbe értél.
Szóval, el lettél csábítva (bocsánat,hagytad magad elcsábítani):
- Nagyon megbízol a fickóban, már-már meseszerű, ahogy élitek a mindennapjaitokat.
- Zseton bácsi is köszöni, jól van.
- Majdnemhogy szerelmes vagy, nah jó… szerelmes vagy.
- Meg sem fordul a fejedben, hogy félrekúrjál (az már nagy szó, pedig van kísértés rendesen).
- Müller Péter előadásain nem csak részt veszel, hanem meg is érted azokat a gondolatokat és eszméket.
- A pasid duruzsolja a füledbe, hogy gyereket szeretne Tőled: akkor érdemes bevállalni.
Azért példálózom neves pszichológusok szavaival, mert ezeket saját életedben ritkán alkalmazod. Meghallgatod, elolvasod, de nem alkalmazod, másnak adsz tanácsot, saját házad táján a dolgok, akkor is változatlanok és esetek többségében kuszák maradnak.
Tehát, a személyi edződ a fitneszteremben (Nézd csak, hogy figyelsz, pedig csak személyi edzőt írtam.) megkülönböztetett figyelmet kap, mivel külső látszata lesz az edzésnek, ugye? Látványos változás az kell, a belső dolgok (lelki/szellemi) pedig másodlagos szerepet kapnak, mivel a testeden nem észrevehető, ezért nem kapnak elsőbbséget.
Pedig ebben a fantasztikus, felszínes és rohanó világban, oly jó lenne, ha kicsit összeszedettebb lennél és lelkileg megerősödnél a terhesség időtartamára. Ami igazából áldott állapot, csak a kommunizmusból maradt ránk ez a szitokszó, hogy terhes, tehernek éreztették. Áldott állapotnak sem hívják, mert az nem cool megfogalmazás, esetek többségében kisbabát várnak. Kezeld pozitívan, hogy kb. 1,5 évig felmentésed lesz a fitneszteremben, mert másra kell figyelned és meglátod, még gratulálnak is, ahelyett, hogy sopánkodnának a heti edzéseid kimaradását illetően.
A másik véglet, aki nem tervez és nem agyal, hanem becsúszik, baleset történik (pff, milyen varázs és finomító szavak találhatóak még a felelőtlen szexre?!), aztán kiderül, hogy már a 2. hónapban van. Ott utólag gondolkoznak, vagy három év múlva a bíróságon, ha nem lesz azonnal faképnél hagyva, mert adonisz nem érzi magát alkalmasnak erre a posztra. Abortuszról nem szeretnék írni, mert én ellenzem. Ez az álláspontom.
Érdemes még beszélni a másik aggodalomról: a szülés utáni depresszióról. Leginkább azért, mert ez a jelenség az internetezés és az információ áramlás világában nem engedi a kismamákat teljesen elzárni a külvilágtól. Mindig értesülhetnek az újdonságokról és tudnak valakivel kommunikálni, így aztán minimalizálódik a lelki megbetegedés lehetséges kialakulása.
Nem mindenkinek, nem minden párnak fontos a gyerek, léteznek beteljesült gyermektelen szerelmek is. Közös megegyezés, vagy egészségügyi probléma és bármi más ami a külvilágra nem tartozik. Ők másban találják meg a boldogságot, lehet így is élni.
Volt aki azt mondta, inkább a háziállatnál marad, gazdaságosabb és állítólag több szeretetet tud adni. (Annak az illetőnek hasonlóképpen gondolkozott volna az anyja, most a Földön is több hely lenne.)
Csak finoman megjegyzem, manapság már úgy kell bánni a kutyatartók bizonyos táborával, mint a kisebbséggel, vagy a homoszexuálisokkal: akár a hímes tojással. Nehogy az érdekeiket megsértsd, vagy bántó kifejezéseket tegyél, mert akkor pikk-pakk pontokba szedik és eléd tárják, miért jobb az állattal egy légtérben élni. (Most vesztem el az olvasóim kb. 70%-át. :) )
Félretéve az élces megjegyzéseket, a gyermekvállalás felelősségteljes pozíció, amit több ezer pár bizonytalan alapokra helyez és ez már így megy évtizedek óta. Ez pedig a szerelem. Ne gondold, hogy ez baj lenne, mert közben is fel lehet nőni a feladathoz. Zárásképen ismét pár bátorító szó egy nagy gondolkodótól, akitől Ti is szerettek idézni:
"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."
